Homeopátia. Nem értek hozzá. Miért is értenék?! A rádiótelefonhoz sem értek, mégis használom … pedig nincsen kábelje … gyanús, nagyon gyanús!
Amikor kisgyerek voltam, a telefonoknak szép hosszú, markáns kábelje volt ugye, ami a fali dugaljhoz csatlakozott. Mindenki tudta, hogy a jelek azon körösztül jönnek-mennek. Ha a macska belebotlott és kihúzódott a falból a kábel, vagy ha a vihar leszakította a légvezetékeket odakünn, akkor megszakadt a kapcsolat az automata központtal és … hopp, süket lett a telefon! Ezt mindenki tudta, még a Nagyanyám is elfogadta, aki pedig esküdött rá, hogy az ő gyerekkorában a teljes utcatömböt elfoglaló telefonközpontban ültek a kisasszonyok, akik ott serényen dugdosták a zsinórokat ide-oda és így kapcsolták össze a telefonvonalakat … Pedig az ő nagyanyjának gyerekkorában még a vezetékes távírók sem léteztek … szóval ülök itt, kezemben a rádiótelefonommal és valami telepatikus képességgel beleképzelődöm a készülékem belsejébe. Belső látásommal apró alkatrészeket látok – lassan unokám is tudja, hogy azok a chipek – amiken szemmel szinte alig látható kis áramkörök vannak, amik még legmerészebb képzeletünket is felülmúlóan kicsi, szinte már alig több, mint pár molekulányi szilárd anyag tartalmú filmrétegekből álló, irinkó-pirinkó kis mütyűrök, amik a nem látható, hallható, szagolható, tapintható, rezgéseket mégis érzékelik és hanggá, képpé alakítják … alig-alig mérhető tartományban történik az adatáramlás, amit elképesztő gyorsasággal finomodó technológiával létrehozott készülékek tesznek számunkra hétköznapivá …
Ahogy így merengek, ebben a belső csendben elkezdem „hallani” a szívdobogásomat. Erről eszembe jut a kérdés, vajon hogyan áramlik az információ a testemben? Pedig az bennem történik, valósabb valóság bárminél, hiszen élek, ám nem láthatom, nem hallhatom, nem szagolhatom és nem érinthetem … mégis kételyem sincs, hogy működik. Felmerül egy gondolat, hogy meg kéne nyomnom egy gombot a telefonomon, és a parancs a pillanat tört része alatt eljut az agyamból az ujjakig … Ma már mérhető még ennek a hihetetlenül finom impulzusnak a mértéke is, holott az 1700-as években, amikor Nagyanyám nagyanyja születhetett, még postakocsik vitték a leveleket, az információkat, s a tudósok még nem is álmodhattak például a digitális konyhamérlegről sem, amivel tegnap a sütim hozzávalóit méricskéltem grammnyi pontossággal …
A mérhetőség hiánya nem feltétlenül jelenti az információ hiányát. A mérhetőség hiánya csak a technológiai finomság hiányát jelenti. Kis egyszerűsítéssel azt is mondhatjuk, hogy a tudomány, és benne az orvostudomány története a méréstechnológia fejlődésének története. Ha ezt a gondolatot még bátran tovább finomítjuk, már nem is látszik olyan szentségtörésnek, hogy még az anyag hiánya sem jelenti feltétlenül az információ hiányát …
Itt ülök, kezemben a rádiótelefonommal, ami érzékeli térbeli helyzetem, testhőmérsékletem, ad abszurdum vérnyomásom, pulzusom, vérviszkozitásom, vér-oxigénszintem ?! (Szemmel láthatóan jóval okosabb, mint én!) Elhisszük mindezt egy maroknyi műanyagnak akkor is, ha nem vagyunk működése mikéntjének birtokában, mint az azt kifejlesztő elektromérnökök?! Igen, hisz működik, s számunkra, laikus felhasználók számára ez a lényeg!
Homeopátia. Ülök az ágyam szélén, ma nehéz az elalvás … kezemben egy levél homeopátiás altatószer…. A minap egy nagyon okos (nálam nagyságrendekkel okosabb) tudós 2015-ös nyilatkozata* került a kezembe, amelyben azon aggódott, hogy nehogy már homeopátiás szereket használjunk, hiszen azokban nem mérhető a hatóanyag, nem ismert a hatásmechanizmus, így nem tudjuk mérni a mellékhatásokat sem és így borzasztóan kockázatos az alkalmazásuk!…. Tessék?! A nem mérhető hatóanyag nem mérhető kockázata elfogadhatatlan, bezzeg a mérhető hatóanyagtartalom nagyon is mérhető kockázatával is használjuk mondjuk a paracetamol tartalmú, az ópiát tartalmú, a radioaktív, ’sugártartalmú készítményeket és terápiákat?! …. hogy csak párat említsek a manapság a média közvetítésével laikusok számára is nyilvánossá váló, tömeges kockázatú hatóanyagokból!
Kipattintok egy pirulát, a nyelvem alá teszem és lefekszem. Komoly jóérzéssel lazítok. Azt már tudom, hogy akár az egész levelet is magamba tömhetném különösebb kockázat nélkül (Ezúton is köszönjük a drága, közismert és közkedvelt celeb doktornak** az áldozatos emberkísérletet!) Figyelem a testem, a nyelvem alatt lassan oldódik az édes íz, tudom, hogy n az ipszilonodikon hígításban gyakorlatilag anyagszerű hatóanyagtartalom nélkül emlékezik valami igen pirinyó információ arra a valamire, ami ilyen alvási nehézséget okozhat … és a testem, idegrendszerem valami ma még megmagyarázhatatlan hatásmechanizmuson keresztül erre a ma még mérhetetlen információra úgy reagál, hogy mindjárt … el … al … sssz … ph …. ph … ph … (pszt! … az okostelefonom érzékeli, hogy elaludtam … pár óra múlva ébreszt … igaz, hogy azt a pillanatot legtöbbször már éberen várom, de akkor is jó érzéssel tölt el, hogy a technológia, a méréstechnológia már idáig jutott!)
*http://www.ng.hu/Tudomany/2015/05/25/Mire-nem-jo-a-homeopatia
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: